Öröm és bánat

A National Geographic Society 2007-ben is meghirdette nemzetközi fotópályázatát, amelyhez a National Geographic Magyarország kiállítással egybekötött nyílt fotópályázat kiírásával csatlakozott.

A pályázók a Természet és tudomány, az Utazás és kultúrák, valamint a Társadalomábrázolás kategóriákban adhattak be egy-egy képet.

A tárlat megtekinthető a Westendben, a korlátgalérián…

…És Igen!

A korlátgaléria kapcsán elérkeztünk a főcím ’fikázz’ szavának a magyarázatához.

Bánatosan és szomorúan vettem tudomásul, hogy még mindig a pénz az Úr!! Bármi meglepő volt is, így van.

Valami távoli régióból, tegyük fel, dél-nyugat Tijuana rejtett szegletéből, a Nyugatiba érkezett kis muchacho is felsikít örömében hogy „En Dzsíí” (NG) látván a szép, sokak számára logóként ismert sárga keretet. Szóval nem könnyű eltéveszteni a tárlatot még inkább, ha filmet nézni merészkedtünk be a komplexumba.

Én, mint, naiv - és egyben plázázzgatni ritkásan járó „kultúr” alkat – gondoltam, hogy egy ilyen neves kiállításhoz, egy külön, erre a célra alkalmas termet fognak kialakítani rengeteg pompásnál pompásabb fotókkal. Nem éppen, az én szememben felcserélték az igényességet a frekventáltságra! Feltételezem a szponzori gárda erős nyomására.

Az ötlettel, mint minél szélesebb körbe eljutatni a kiállítás anyagát, nem is lenne gond. Sőt! Mondhatjuk úgy, hogy eredeti egy ekkora volumenű rendezvényt, a széles társadalmi szegmenst lefedő, szórakozó-vásárló igényeket egyaránt kielégítő épületegyüttesbe szorítani. Viszont a kivitelezést át lehetett volna gondolni, jócskán. Ahogy azt évekkel ezelőtt az Év Természetfotósa kiállítás kapcsán is tapasztalhattunk a MomPark rendezésében.

Kialakításból adódóan egészen a pajkos porcicáktól kezdve, a prasla pormamutokig (posztmodern szóalkotással élve – pormutokig) megtalálható minden, a Képek felületén. Így komoly kihívást jelentett az amúgy nem mellesleg kiváló fotográfiák élvezhetősége.

A lelkes ám, immáron kiábrándult látogatónak meg kell küzdenie a jelentős statikus ellenállásként felmerülő pláza levegőt szívó, szívni vágyó polgártársakkal. A szomorúságtól már-már küzdelemnek aposztrofált tevékenységet tovább nehezíti a kiállítás helyzetéből eredő probléma, miszerint a képek előtt itt-ott, egyéb - nevezzük - kis nyugalom-szigetecskék (úgy, mint kanapék, székek, fotelek) találhatók.

Természetesen az ülőalkalmatosságokon bágyadt (számunkra ideálisabb esetben meredten maguk elé bambuló) vásárlók vagy nem vásárlók pillednek csöppet. Ám gyakran felocsúdva, többségében értetlen vagy zavart illetve támadó jellegű pillantásokkal - amik egy egyszerű kérdést rejtenek magukban „Háttte meg mi a *…..* akarsz itt?” – ’ékesítik’ a békés nézelődésünket.

A tavalyi nemzetközi fotóverseny kimagasló magyar sikerrel zárult: a háromból két kategóriában is magyar fotós vehette át Washingtonban a győztesnek járó elismerést.

Az idei is sok sikert és lehetőséget rejthet magában, hiszen a fotográfiai szempontból kiválóan megkomponált, megalkotott, sokat mondó mély tartalommal párosuló, sok egyéni szemléletmódot megvalósító alkotások kaptak helyet.

A mondanivalót mentális elemózsia mannaként kapjuk.

És az e fajta impulzusok esztétikai orgazmusban manifesztálódnak a hipotalamuszunkban. Beszéljünk csak a természet lírai, tiszta, egyöntetű kifejezéséről vagy a társadalmi problémák gyönyörű megfogalmazásáról egyaránt, illetve akár a kultúrák színes forgataga nyűgőz le minket lépten-nyomon.

Nagyjából az élmény ki is fejezi a főcímbe leírt, Matisz nagypapi által megfogalmazott „e örö e bódottá” tartalmat.

Ha már shoppingolunk az Ünnepek közeledte okán, kár lenne kihagyni a fotók megtekintését, meg ér pár percet!

A nemzetközi fotópályázat hazai elődöntőjének hatvan legjobb alkotása November 26-ig tekinthető meg!