Az epilepsziától a Valentin napig

Ki is Szent Bálint? Sokan vagyunk így ezzel szerintem, hogy már el is felejtettük kiről is kapta nevét az ünnep. Ami nem csoda, hiszen három szent alak is egybeforrt a köztudatban, akiket egyaránt az úr évének második hónapja 14. napján ünnepelünk.
Szent Bálint ’lelkes’ középkori hittérítő, aki olyannyira lelkes, hogy a mai Passau (Bajorország) lakosságát oly híven szerette volna megtéríteni, hogy többszöri sikertelen kísérlet után remeteként halt meg az Alpokban. Vagy Valentinus, akit II. Claudius császár ezen a napon végeztetett ki. (Innen hagyományoztatjuk a Bálint napi üzenetküldést, a várbörtönőr lányával folytatott eset kapcsán.)

Szerelem és epilepszia? Furcsán hangzik, de így van, Szent Bálint (más néven Szent Valentin, ahogy mint máig sem tisztázott hazánkban is e néven terjedt el, illetve vált használatossá a köznyelvben) a szerelmesek mellett az epilepsziások védőszentje is.
A védőszent hogyan kapcsolódik a szóban forgó különös betegséghez? Az tény, hogy az ’ebben’ szenvedők hozzá imádkoztak, fohászkodtak.
Az epilepszia nemcsak az agyi aktivitás kóros változásával jár, hanem az orvosok már régen felfigyeltek arra, hogy a betegek nemi szerve vérrel telik meg a rohamok során, és így öntudatlanul, olyan izgalmi állapotba kerülnek, és hasonló mozdulatokat végeznek, mint amikor az egészséges emberek saját maguknak okoznak örömet az önkielégítésük alkalmával.
Így ’látványosan’ kapcsolódik a tünetek szintjén a betegség a szerelemhez.

Szóval, ne feledkezzünk meg arról, hogy elsősorban ez a szerelem napja.

Az érzést mindenki ismeri, ha máshonnan nem is, látta a tévében ?.
Viszonozva, rosszabb esetben viszonzatlanul, de éreztük és érezzük sokan. Jó alkalom ez, ünnepelni és kifejezni a másik félnek, hogy mit is érzünk iránta. Viszont vannak páran, akik beleesnek abba a hibába, hogy elég, ha egy ünnep vagy valami hasonló kapcsán fejezik ki az érzésüket, érzelmüket. Ami rossz, hiszen ezt mindig, bárhol, bármikor megtehetjük.

Ha már ünnep, és ha már szeretünk, akkor adunk is ajándékba, no de mit is?
Mi mást, mint virágot, lám-lám ha már szerelem mi más is lehetne mint vörös rózsa, egy szál, vagy akár több is, - de a kreatívabbak találhatnak olyan rózsát is amiben egy szép fehérnemű (de persze azért stílusosan piros színű) van elrejtve. Na igen, a csokika és a bonbon se maradhat el. Ki gondolta volna... Azonkívül, hogy snassz és unalmas is, még drága is lehet, ha nem pont a Karácsonyról megmaradt alig korhadt csokó-csodáról, vagy az ’útközbeni’ idős néni kertjéből buggantott rózsaszálról van szó.
Olcsóbban is kijöhetünk a dologból, ha saját verset, rajzot ajándékozunk. Előnyei, hogy kedvesünk örül neki, kitüntetve érzi magát tőle, még ha nem is sikerül jól. Hátránya, hogy egy kis tehetség is kellhet hozzá, azért mégse egy légből kapott komolytalan bohózattal álljunk elő. Kockafejűek előnyben – Valentin napi honlapot is összedobhatnak, amelyekben mindenki láthatja, hogy mennyire is boldog az adott és épp aktuális párjuktól.
A plüss bigyó is jó döntés lehet, ha még nem ment kommersz tucat számba, kicsik, aranyosak, és jól mutat az ágyon.

És ha már fogyott a tárca tartalma (mert végülis ügyesen ki lett találva, ennek is sok szerepe van az ünnepben), akkor jöhet a jól megérdemelt kis ’szórakázkodás’ a párunkkal…